Kezdőoldal

Az előző kapkodós partikban egy felvevőjáték és egy licit szerepelt, legyen most egy szép nyugodt ellenjáték is. (A parti valódi, a többi meg csak mese.)             

Az elmúlt hétvégén csapat- és párosversenyt rendeztek Poprádon, a szokásos „csehszlovák” (verseny Szlovákiában cseh zsűrivel) lebonyolítással: szombaton volt a páros, pénteken és vasárnap a csapat. Én csak vasárnap játszottam, az 5–9. fordulóban, egy-egy fordulóban mindössze 6 leosztással. Két meccset Tibor Tamással, majd hármat Szalay Györggyel, a csapat további tagjai Pölöskei Petra és Szetei Zsolt voltak. Amikor beültem, még a 2. asztalon küzdöttünk, az utolsó forduló előtt azonban már csak a 7. helyen álltunk, így a 4. asztalon nagy győzelmet kellett volna elérnünk a harmadik helyhez, ami még pénzdíjat ért volna. Ráadásul a hat partiban a nyolc leosztásos IMP-skála volt érvényben, vagyis két nagy szving nem lett volna elég a maximális győzelemhez, háromra volt szükség…

Az alábbiakban a trónkövetelők, a manchesteri és a londoni munkáscsapat (Dumbovich–Galim) rangadójáról számolunk be, kis csúsztatással. Amikor a  tokcsere intézménye létrejött, akkor még nem lehetett megoldani, hogy mindkét asztalon egyforma sorrendben (ami nyilván a realitás irányába tett lépés) játsszák a partikat. Most már lehetne, de az a kifogás, hogy kevés a kártya. A (konstruktív) javaslat: az első osztály 3 legfontosabb meccsén (algoritmus, pl.: helyezési számok összege) a zárt teremben is az 1-es leosztással kezdjenek! Ezáltal a real time tényleg az lenne, továbbá az áthallás veszélye is csökkenne.

Sokszor fordul elő bridzspályafutásunk alatt, hogy későn észlelünk egy fontos momentumot, és emiatt olyan helyzetbe keveredünk, amit kis előrelátással elkerülhettünk volna. Ebben a rovatban a csb I/A  leosztásaiból szándékozom olyan partikat kiválogatni, ahol egy adott probléma megoldása önmagában nem nehéz, csak az időbeni helyzetfelismeréssel lehetnek gondjaink, azaz picit később vesszük észre, hogy mit is kellett volna csinálnunk. Az első három forduló alapján nyugodtan mondhatom, bőven lesz miről írnom...

A bajnokság második fordulójában a tavalyi bajnok Gamax-Chelsea a néha meglepetésekre képes, de dobogóra évek óta esélytelen Royston-Evertonnal küzdött. A másik derbin a Royston nagytestvére az általunk múltkor lesajnált Hegyvidék-Liverpool próbálta megmenteni a gombafejű fiúk becsületét az örökzöldekkel operáló (Elastron-Dallas Cowboys) rajnákok ellen.         

A harmadik fordulóban a II. osztályban csap le a cigánykártya szelleme. Az I/B-s tippszelvény egy lehelletnyivel kevésbé ült, mint a korábbi I/A-s – azért így is akadt két telitalálat és pár saccra jó tipp – no de most…              

…hozott az ősz: új kezek fogják a Bridzsélet kormányát. Csak képletesen, hiszen az elmúlt időszakhoz hasonlóan a továbbiakban is csak az interneten találjátok meg az újságot, így a valóságban képtelenség kézbe venni. A printtelenséget talán jó páran kifogásoljátok, de ezen mi, a lap parancsnoki hídján Kemény György lapkapitány és én, nem tudunk változtatni. Viszont a jó oldalát nézzük, tegyetek Ti is így!    

Miután múlt heti I/A tippelésünk remekül sikerült (két hajszálpontos találat, két pontos, de fordított eredmény, egy aránytévesztés, és csak egy ment teljesen mellé), ezúttal arról próbálunk sejtéseket adni, hogy mi történhet egy osztállyal lejjebb.            

Azt mondják, azt gondolom, tapasztalom – szisszenjen minden precíziós hívő –, hogy az erős 1 treff indulás addig nagyon hatékony, amíg a védekező vonal nem zavarja licitjeivel, de küzdelmi helyzetekben az elosztásról elérhető információ hiánya gyakran megakadályozza a hatékony döntéseket (szemben a standardesekel, akiknél már az első licit valamennyi – ha nem is feltétlenül sok – információt hordoz az elosztásról).

A játékosok által írt cikkek általában saját remek megoldásaikról számolnak be. Sajnos nem tudok e vonulathoz csatlakozni, de talán (legalábbis elmekórtani szempontból) érdekes az alábbi eset. A II. osztály 31. leosztásban fordult meg ez a gusztusos lap Kelet kezében: